Hát srácok, hogy őszinte legyek, rettegtem a péntektől. A Hackathont, mint eseményt egy igazán rejtélyes atmoszféra lengte körül, senki sem tudta, pontosan mi fog történni, kivel lesz, mi lesz majd a dolga. Egyet viszont tudtunk. Hogy Ádámmal ketten együtt vágunk bele. Így érthető, hogy reggel a ismeretlentől való félelem egy enyhe szorítássá szelídült a gyomromban és inkább egyfajta jóleső izgalom járt át. Amint kiléptünk az ajtón, vettünk egy nagy levegőt és elindultunk az egyetem felé, ami bár ismerős helyszín volt mindkettőnk számára, most valahogy mégis másnak, fenségesnek tűnt. Vágjunk bele.
Szépen lassan találkoztunk a többiekkel és kezdődött a regisztráció, ami hála a szervezőknek, villámgyorsan le is ment, mi pedig ott találtuk magunkat a Hackathon teljes értékű résztvevői között. Végig böngésztük a csapatok névsorát, néha-néha valaki vidáman felsóhajtott, hogy ismerőssel kell együtt dolgoznia. Ittunk egy kávét és 9:00-kor pontosan elkezdődött a program. Az első felében Zsolt, aki később a mi mentorunk lett gyorsan ismertette velünk a tervet, hogy mégis mi fog ezen a napon történni. Majd Levente tartott negyven perces előadást a AI-ról, mint felhasználható erőforrásról. Tekintve, hogy a technológia ilyen iramban fejlődik, hamarosan minden ki számára elérhető és megfizethető lesz a mesterséges intelligencia. Arról is felvilágosítást kaptunk (már akik teljesen kezdők vagyunk a témában és nem vagyunk informatikusok) hogy mégis hogyan működnek az AI tanulási metódusai. Majd ezek után csapatépítés következett, ahol jobban megismertük a társainkat és megkaptuk a feladatunkat, miszerint a nap hátralevő részében egy eszközt vagy szolgáltatást kell felépítenünk, ami magán a mesterséges intelligencián alapszik. Csapatunk szerencsére nagyon high quality összetételű volt, így hamar egy hullámhosszra kerültünk, mind személyes, mind szakmai értelemben. Nagy örömünkre magunkénak tudhattunk egy veteránt is, aki már volt hasonló eseményen, sőt dobogós is lett. Így egy kicsit biztosabbnak éreztük a sikert. A délelőtt folyamán több ötlet is terítékre került, végül azonban csak egyet vihettünk tovább, amely nem más volt, mint egy smart security rendszer, ami az intelligens arcfelismerés segítségével értesít téged és a rendőrséget arról, hogy éppen azon személy aki a házad előtt áll, körözött bűnöző vagy nem…
Az alapötlet mindenkinek bejött, lelkesen küzdöttük le a problémákat és szinte szárnyaltunk. Szinte kínzás volt, hogy az ebédszünet félbeszakította a brainstormingot. Jóllakottan egy pohár kávéval ültünk neki a második felének, a délután folyamán szakemberek véleményét is kikértük az ötlettel kapcsolatban és mindenki pozitív tanácsokat adott, mi pedig kezdtük elhinni, hogy van esélyünk helyezést elérni. Miután mindenkivel konzultáltunk, maradt még másfél óránk a végjátékig, így nagy lendülettel nekikezdtünk felépíteni a pitchet, összerakni a Ppt-t és begyakorolni a műsort, amivel majd sikeresen elnyerjük a zsűri bizalmát. Kuczkó Anikó ellátott mindenkit hasznos információkkal a pitcheléssel kapcsolatban, legyünk megnyerők, magabiztosak, beszéljünk lassan és érthetően. Vészesen közeledett a showtime, szinte vibrált a levegő a teremben, mindenki izgatottan végezte el az utolsó simításokat a projektjén és egyszer csak ütött az óra. Négykor pontban felszólították az első csapatot, akik történetesen mi voltunk. Ádám megszorította a kezem és mosolyogva kiálltunk a zsűri elé, majd Barna lendületesen belekezdett a szolgáltatásunk előnyeinek ismertetésébe. Az első 10 másodpercben úgy izgultam, mintha legalábbis nekem kellett volna előadnom a showt, majd szépen lassan enyhült a pánik, Barna olyan flottul beszélt, hogy akarva-akaratlanul is megnyugodtam és hittem abban, hogy sikerülni fog. Majd pittyegett a stopper, jelezve, hogy lejárt a két perc pitch és következnek a kérdések. Na itt ismét mindenki megfeszült, mi van, ha nem tudunk rá válaszolni, ha sikerül a zsűrinek belekötni bizonyos dolgokba, vagy a társaink találtak hibát a gépezetben…?
De nem, minden kérdés pozitív volt, a válaszaink pedig kielégítőek, így a szakemberek mosolyogva köszönték meg a bemutatót majd hívtak a következő csapatot. Mindenki nagyon jól szerepelt, néhány ötletre még mi is irigykedtünk és jó volt azt látni, hogy minden csapat komolyan vette a feladatát és szinte csak úgy sziporkáztak.
A CD4est csapata ugyan szét lett szedve a nap elején, így mindenki mással dolgozott együtt, viszont sokan közülünk tagjai voltak dobogós ötleteket felvonultató csoportoknak. Köztük volt Vica, akinek a csapata harmadik helyezést ért el, és Arni, akik különdíjasok lettek. Nagy taps vihar fogadta őket, majd miután vége lett az eredményhirdetésnek, gratuláltunk mindenkinek, megköszöntük az egész napos teljesítményt és a közös munkát, majd elcsigázottan de végtelen örömmel kiléptünk az egyetem kapuján és elnyelt minket a városi éjszaka.